Társaskapcsolatok

Néha úgy érzem, nem vagyok alkalmas semmilyen társaskapcsolatra. Arra vágyom, hogy a férjem velem legyen, foglalkozzon velem, de erre olyan kicsi az esély, mint egy leesett mákszem megtalálására a homokban.
Nem tudom hol rontottam el, nem tudom hogyan kellene helyrehoznom, egyáltalán csak nekem kellene - e helyrehoznom.
Legtöbbször én érzem magam hibásnak. Lásd, tegnap gyerekmentes délután volt, ez nálunk nagyon ritka mint a fehér holló. 10 éve vagyunk együtt és most másodszor volt ilyen amióta mind a 4 gyerek megvan. Már szombaton délután mondtam neki, hogy vele szeretnék lenni egy kicsit, hogy töltsünk együtt időt. A válasz az volt a kocsiban, - mert ép mentünk ügyünket intézni - most is együtt vagyunk.
Én nem így akarok együtt lenni, én értelmesen akarok együtt lenni!
Egyet sétálni a tó körül, vagy csak ide a mezőre kettesben kimenni. Vagy összebújva megnézni valami filmet. Végülis filmet néztünk - még a munkámat is abbahagytam hogy ne az asztaltól nézzem "hallgassam a filmet". Ő a kanapén hevert én a mellette lévő fotelben ültem. Néha jött egy egy face üzenet, a gyerekek fotóival, megnéztem. Na és mert én megnéztem, velem nem lehet filmet együtt nézni sem. Könyörgöm az hogy egy nappaliban ülünk egymástól másfél méterre nem jelenti azt hogy együtt "mozizunk" . Hozzábújva akartam mozizni, nem külön székbe roskadva. Ha hozzábújok nem azt a fintort akarom látni az arcán amit vág a hajam csiklandozásától, nem a szeme becsukását, mert ilyenkor úgy érzem undorodik tőlem. Jó meglehet nem vagyok már a 10 évvel ezelőtti nádszál kisasszony, hiszen közben 3 gyereknek adtam életet a már akkor meglévő egyem után. De könyörgöm látta a változást, 10 év alatt fokozatosan változott meg a testem, a gyerekeinket kihordva testemben. És igen maradt valamennyi hasam, lett a gyerekek után köldöksérvem, hasfalszakadásom, de nem lettem eszeveszett túlsúlyban, még annak ellenére sem, hogy beléptem ebbe a nem túl vonzó változó korba. Igaz soha nem jártam kozmetikushoz, műkörmöshöz, pilláshoz, fodrászhoz is csak 6 havonta igazíttatni, de neki ezek mindig azt mondta nem vonzóak. Viszont jelenleg nem tudom mi neki a vonzó, hogy nem én az biztos.
Borzasztóan el vagyok keseredve emiatt. Munkám egy részét is már feladtam, csak nyugi és béke legyen a családban, de se nyugi se béke se szeretet.
De van szeretet a gyerekeim szeretnek, de egy felnőtt nő nem csak a gyerekei szeretetére vágyik, sokat jelent, de ettől még egy társ szeretetére vágyik az ember. Sokszor van sötét gondolatom, de mindig ha a gyerekekre gondolok, tudom hogy csinálnom kell, mert szükségük van rám és nélkülem elveszettek lennének. Nem akarom hogy úgy érezzék milyen szörnyű ez a világ, hiszen azért születtek meg hogy boldogok legyenek, és mert valamit tanulnom kell tőlük. Lehet pont a társaskapcsolatokat egy nagy családban. Nem tudom.
Hibáztam tegnap mert egy órát beszélgettem a kapuban, mialatt ő bent volt a nappaliban, de csak a gyerekekről, a jelenlegi helyzetről, az induló elsősökről beszéltünk egy anyatársammal, még csak nem is férfivel. De tudom hiba volt, mikor bejöttem már láttam, de hiába. Ismét harag van, ismét nincs társam ismét nem kapok még egy fikarcnyi szeretet sem.
Most igen gyorsan befejezem mert megérkezett és ha a gép előtt ülök abból csak a baj lesz. Ha lesz időm folytatom gondolataimat.